Malaszt szó jelentése
malaszt (főnév)
1. Régies: Szellemi képesség; az embert az állatok sorából kiemelő lelki adottság, gondolati teremtőképesség.
A művész a belső malasztja miatt ilyen sikeres. Kevesekben van elég lelki malaszt, hogy önzetlenül segítsenek a rászorulókon. „Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes!” (imádság kezdősora)
2. Vallási, régies: Isteni áldás, adomány, amely személyes jóakarata és segítő ajándéka (a keresztény vallás tanítása szerint), ez az ember érdemtelensége ellenére Isten gondviselésében nyilvánul meg; kegy.
A keresztények hisznek abban, hogy az isteni malasztja megóvja az emberiséget a kárhozattól. A keresztény művész a malaszt ajándékának tekinti tehetségét. Ínséges időkben malaszt ez a szép búzatermés.
3. Vallási, régies: Istenhez fohászkodás; vallásos elmélyedés és imádkozás.
A szerzetes a kápolnába ment a délutáni malasztra. A malaszt közben nem szabad megzavarni őt.
4. Régies, elavult: Jóakarat, pártfogás; emberi vonzalomból eredő, néha – főleg alárendelt személy iránt – leereszkedő jóindulat, amely arra késztet, hogy egy személlyel jót tegyen, a kérését, kívánságát teljesítse.
Az uralkodó elé járuló nemes el akarja nyerni a király malasztját. Az uralkodó már az első benyomásra malasztjára méltónak találja őt.
Eredet [malaszt < ómagyar: milost (jóakarat, képesség) < szláv: milost (jó szándék, kegy, adomány) < milo (kedves, szeretetteli)]
