Verem szó jelentése
verem (főnév)
Földbe ásott nagyobb mélyedés; többé-kevésbé kerek, általában meredek falú, tágas mesterséges mélyedés a talajban.
A férfiak vermet ásnak az elhullott állatnak. A pince megépítése egy verem kiásásával kezdődik.
Eredet [verem < ómagyar: verem < ősmagyar: várem, verm (verem) < dravida: arei (verem, pince) < aru (vág)]
Lásd még: árok
További részletezés
1. Fedett gödör. Termények tárolására használt fagymentes üreg, amelyet szalmával bélelnek ki, és szalmával, valamint földdel fednek be.
A gazda télre verembe teszi a burgonyát. A kertész veremben tartja a földből kiszedett gyökérzöldséget.
2. Álcázott mély gödör, amely egy nagyobb vadállat elfogására, rabul ejtésére szolgál.
A vadászok egy vermet ásnak a medvének. A verembe esett állatot egy állatkertbe szállítják.
3. Régies: Temetőben földbe ásott gödör, amelybe a koporsóba tett halottat leeresztik, és földet hányva rá eltemetik.
A temetőben friss hant van a verem fölött. A sírásók mélyre ássák ki a vermet.
4. Régies: Földbe vájt üreg, odú, amely egy vadállat megszokott tartózkodási helye vagy búvóhelye.
A róka egy veremben él a kölykeivel. A vadászkutya kiszagolja a verem helyét.
5. Régies: Kiásott mély gödör, amely egy fogva tartott állat számára készült.
A várkapitány egy medvét tart az udvaron álló veremben. Az Alföldön régen nem ólat építettek, hanem vermet ástak a kismalacoknak, amelyből az anyjuk ki tudott mászni.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Verembe esik – (a.) mély gödörbe esik; b.) Átvitt értelemben: cselvetés áldozata lesz).
Verembe csal – (szándékát ügyesen leplezve egy gyanútlan személyt olyan nehéz, kilátástalan helyzetbe juttat, amelyből már nem menekülhet).
Vermet ás – (a.) mély gödröt ás; b.) Átvitt értelemben: egy személy, ügy vesztére, megrontására tör).
Közmondás
Aki másnak vermet ás, maga esik bele – (aki más vesztére tör, az maga lesz a saját gonoszságának az áldozata).
Lezárva 7K: 2015. január 13., 15:37
