Ritmika szó jelentése
ritmika (főnév)
1. Művészet: A szabályos ismétlődések rendszere egy látványban, dallamban, hangzásban vagy mozdulatsorban. Az egyforma vagy egy minta szerinti részek, hangok vagy mozgások megismétlése újra meg újra egyforma térközönként vagy időközönként, a korábbiak alapján előre kiszámítóható formában.
A táncos figyel a mozdulatainak ritmikájára. A festményen a fák sorának ritmikája a messzeségbe mutat. A zenedarab ritmikáját a zeneszerző határozza meg.
2. Irodalom: A szótagok szabályossága egy versben. Irodalmi elmélet, amely leírja a hangsúlyos vagy hangsúlytalan, illetve a rövid és hosszú szótagok szabályosan váltakozó rendjét egy versben vagy szövegben.
A költő pontosan betartotta a verssorok ritmikáját. Az irodalomtudós egy tanulmányban foglalkozik a ritmikával.
3. Zene: Az ütemek szabályossága egy zeneműben. Zenei elmélet, amely leírja és vizsgálja a zeneművekben hallható ütemes szabályosságot.
A zeneszerző ritmikát is tanult a mesterétől. A zenetudós a különböző korszakok zenéinek ritmikájáról ír egy tanulmányt.
Eredet [ritmika < ritm(us) + -ika (főnévképző II.)]
