Révület szó jelentése
révület (főnév)
1. Önkívületi állapot, amely erősen izgatott lelkiállapottal jár. Ekkor a személy nincs tudatában annak, hogy ki ő és mit csinál, csak ösztönösen reagál az őt ért hatásokra.
A varázsló a belélegzett bódító füst hatására révületbe esett, hogy az istenhez szólhasson. Ez a révület fél óráig tartott, majd a férfi hirtelen összeesett.
2. Átvitt értelemben: Nagyfokú izgatottság. Elfogult, túlzott rajongás és ösztönös reagálás.
A koncert végén a közönség révület közepette énekelte a dalt. A nagy művészekről az a hír járja, hogy alkotás közben a révület miatt képesek remekműveket alkotni, de ez nem igaz.
3. Régies, átvitt értelemben: Befelé forduló figyelem, amely egy lelki élmény hatására következik be. A környezetről megfeledkező elmélyedés vagy ábrándozás.
A gyertyalángra összpontosító személy révületbe esett. Sokan azt gondolják, hogy a révület egy magasabb tudatossággal jár együtt.
Eredet [révület < rév(ed) + -ül (igeképző) + et (főnévképző)]
