Konduktor szó jelentése
konduktor (főnév)
Fejlődés pedagógus; gyermeknevelő szakember, aki olyan eltérő korú gyerekek nevelésével és fejlesztésével foglalkozik, akik központi idegrendszeri sérülésük következtében mozgássérültekké, illetve enyhén értelmi fogyatékossá váltak.
A konduktor egy nevelőintézetben helyezkedett el. A konduktor összetett mozgásterápiát végez a gyerekekkel, amelynek során a sérülés természetét figyelembe véve speciális mozgásmintákat tanít meg nekik.
Eredet [konduktor < angol: conductor (kalauz, vezető) < francia: conducteur (csapatvezető, „együtt vezető”) < latin: ducto, duco (vezet) < duco (húz, vezet) < görög: odoko, odo (vezet)]
További részletezés
1. Régies, közlekedés: Jegyvizsgáló vonaton, vagy (régen villamoson, illetve más tömegközlekedési járművön), aki a menetjegyek érvényességét ellenőrzi, és a menetrendről is felvilágosítást ad.
Ha a vasúti megállóban nincs nyitva jegypénztár, akkor a konduktornál is lehet menetjegyet venni. A konduktor bírságot szab ki a menetjegy nélkül utazóra. A konduktor megnézi a nála levő menetrendet az egyik utas kérésére.
2. Régies, villamosság: Villamosságot vezető anyag, test, amely az áram továbbítására alkalmas.
A konduktort szigetelő veszi körül. A falban futó csőbe húzott egyik konduktor földelve van.
3. Régies, orvosi: Sebészeti műszer, amelynek segítségével mélyebben fekvő beteg testrészbe vagy magába a testbe egy vizsgáló eszközt vagy kötszert illesztenek.
Az orvos bevezeti a konduktort a feltárt sebbe. A konduktor segítségével elállítja a vérzést.
4. Elavult: Útmutató, amely eligazítja az embert, irányt mutat egy helyen, illetve tárgykörben vagy témában.
A turista előveszi az idegen városról írt konduktorát, és megnézi benne merre jut el a múzeumba. A fényképészeti konduktor a fotózásba vezeti be az érdeklődő olvasót.
Lezárva 7K: 2012. július 25., 14:39
