Pánt szó jelentése
pánt (főnév)
Keskeny, szalagszerű lap, amellyel kisebb részeket kapcsolnak össze, vagy összefogott holmit, tárgyakat tartanak össze.
A ládát pántok fogják össze. A pánt elég erős ahhoz, hogy kibírja a szállítást.
Eredet [pánt < ómagyar: pánt < ősmagyar: pating (pánt, lapos kötél) < dravida: pattigei, pattei (lószerszám, pánt, szalag)]
Megjegyzés: A szó alakját befolyásolta a német: Band (szalag, pánt) < szanszkrit: bandh, vant (kötelék, összekötő).
További részletezés
1. Kötést biztosító vaslemez, amelyet ráerősítenek egy tárgy összeillő részeire.
A kaput pántokkal erősítették meg. A régi ajtót erős pántok tartják egyben.
2. Összetartó szalag; kerek, gömbölyű tárgyat, fejen hajat gyűrűszerűen egy darabban körülfogó és összetartó vagy összeszorító, erősítő eszköz vagy dísz.
A keréken egy pánt fut körül. A lány hosszú haját egy pánt fogja a homlokára.
3. Összekötő eszköz, amely egymáshoz kapcsol két, egymástól távol eső vagy külön álló részt.
Az ajtót csuklós pántokon fordul. A pánt elég erős ahhoz, hogy elbírja az ajtó ráeső súlyát.
4. Összekötő szalag, amely a ruhadarabot vagy a lábbelit viseléskor tartja.
A nő megigazítja a melltartó pántjait, nehogy kilátsszanak a ruha vállánál. A szakács a nyakába akasztja a kötény pántját.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
A cipő pántja – (a lábbeli felső részét a lábfej fölött összetartó keskeny szalag).
A sín pántjai – (Régies, vasút: a síneket külső és belső oldalukon egymáshoz kapcsoló vaslemez).
Az ajtó/ablak/kapu pántja – (elfordulást biztosító, csuklós fémeszköz, amely a nyílászárót forgathatóan az ajtó- vagy ablaktokba, kapufélfába erősíti).
Lezárva 7K: 2013. november 8., 19:09
