Mezei szó jelentése
mezei (melléknév)
1. Sík gazdálkodási területen található (épület, növényzet, tárgy, dolog).
A csősz egy mezei kunyhóban él tavasztól őszig. A mezei fasor az út mellett húzódik.
2. A szabadban élő (állat, növény) – a gazdasági haszonállatokkal, növényekkel ellentétben.
A kutyák mezei nyulat hajtanak a vadászok elé. A fiú egy mezei pockot kerget.
3. A föld megművelésével kapcsolatos (eszköz, munka, dolog), ilyen munkával foglalkozó (személy).
A mezei munkások egész nap a szabadban dolgoznak. A mezei feladatok egészen tavasztól őszig a földeken tartják a falu népét.
4. Sport: Szabadban rendezett (edzés, sportverseny), amely nem kiépített sportpályán zajlik.
A mezei futóverseny kint a terepen folyik. A kézilabdacsapatnak jó idő esetén hetente kétszer mezei edzést tart az edző.
5. Régies: Falun tartózkodó, ott élő, onnan származó (személy).
A városba egyre több mezei ember költözik. Az ügyvéd úr egy mezei lányt vett fel cselédnek.
6. Régies: Falura jellemző (életvitel, öltözködés, dolog), falun élő emberekkel kapcsolatos (szokás, tárgy).
A mezei viselet eltér a városi öltözéktől. A nyugodtnak gondolt mezei élet sok városi embernek vonzó lehet.
7. Oktatás, régies, elavult: Csak a vizsgákra bejáró (egyetemi hallgató), aki az egyetemre beiratkozott, de mivel vidéken lakik vagy kenyérkereső foglalkozást űz, az előadásokat nem látogatja, csak vizsgázni jár.
A fiú mezei diák lett az egyetemen. A vidéken lakó mezei társaival együtt otthon tanul könyvekből.
Eredet [mezei < mező + -i (melléknévképző)]
