Próféta szó jelentése
próféta (főnév)
1. Vallási: Isten szavát közvetítő ember, aki arra teszi fel az életét, hogy az Isten akaratát: intelmeit, ítéletét, terveit közvetítse az embereknek, vagyis közli a jövőben bekövetkező eseményeket. Ez az egyetlen istent hívő (zsidó, keresztény, mohamedán) vallásokban használt szó.
– Óvakodjatok a hamis prófétáktól! – hangzott a pap gyülekezetéhez szóló intelme. A Biblia szerint Jeremiás próféta minden jóslata bekövetkezett. A Korán – a mohamedán vallás szent könyve – szerint egyedül Mohamed az igazi prófétája Allahnak, az egyedüli Istennek.
2. Átvitt értelemben: Jós, aki megmondja, hogy mit hoz a jövő. A múltbeli illetve jelenbeli folyamatokból saját következtetéseket levonó, a dolgok menetéből jövőbeli állapotokat meghatározó személy.
A közgazdász professzort úgy ismerték a szakmában, mint aki egy igazi próféta, mert képes volt megmondani, hogy milyen lesz a gazdasági helyzet pár év múlva. Nem kell ahhoz prófétának lenni, hogy megjósolja az ember, milyen lesz a jövő társadalma, ha a drogfogyasztás és az erkölcsi züllés így folytatódik.
Eredet [próféta < latin: propheta < görög: prophetes (szószóló < jövendőmondó) < pro- (előre) + fano (beszéd)]
