Vét szó jelentése
vét (ige)
1. Bűnt követ el. Olyat tesz, amit nem lenne szabad elkövetnie a maga és társai erkölcsi elvárásainak megfelelően.
A képmutató könnyen felháborodik minden semmiség miatt, bár általában ő legalább annyit vét, mint amiért felháborodik. Könnyen megbocsátanak annak, aki vét és helyrehozza az okozott kárt.
2. Kisebb hibát követ el; enyhén megsért egy szabályt, szokást.
A gyerek egy helyesírási hibát vét a leírt mondatban. A nagymama rosszallón néz az unokájára, aki vét az udvariatlan beszéddel.
3. Régies, sport: Szabálytalanságot követ el, és ezért a saját csapata ellen büntető- vagy szabadrúgást ítélnek meg.
Az ellenfelet felbuktató játékos tizenegyest vét. A szabálytalankodó játékos szabadrúgást vét.
4. Régies, népies: Hirtelen rövid, erőteljes, lendületes mozdulattal dob. Lásd: vet.
A földműves karja lendületével magot vét. A sportoló szélesen lendülő karral kalapácsot vét.
Eredet [vét < ómagyar: vét < hibát vét, hibát vet (hibázik) < vet]
Lásd még: téved
Nyelvtani adatok
Kifejezések
A légynek sem vét – (nem bánt senkit, mert szelíd, béketűrő ember).
Mit vétett? – (miben hibázott?)
Szabálytalanságot/hibát vét – (Sport: szabálytalanságot/hibát követ el).
Szót ne vétsek / Szómmal ne vétsek – (Népies, régies: nehogy helytelenül fejezzem ki magamat, nehogy illetlen vagy bántó kifejezést használjak).
Vét ellene – (sérelmet, kárt, bajt okoz neki).
vét (főnév); -vét (főnévi utótag)
1. A hozzájutás eredménye; a részesedés, vásárlás cselekedete, tárgya vagy eredménye; részesedés, vétel.
A vállalkozás számlájáról történő pénz kivéte esetén adózni kell. A csomagot utánvét küldte el a kereskedő. Húsvétkor újra lehet a böjt után húst enni.
2. Elavult: Tárgy elfoglalása; terület meghódítása; vár, város bevétele.
Az ostromló sereg megünnepli a város vétjét. A király az új terület vétje miatt fényes diadalmenetet tart.
Eredet [vét < ve(sz) + -t (főnévképző)]
