Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Én szó jelentése

A lap korábbi változatát látod, amilyen Operátor (vitalap | szerkesztései) 2015. május 4., 17:12-kor történt szerkesztése után volt. (Szöveg cseréje – „<html> </div> </html>” → „</div>”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

én, engem (névmás, név)

Én.jpg

1. Személy nevét helyettesíti, aki beszél vagy ír. (Sokszor nem mondjuk vagy írjuk ki).

Azt kérték, hogy én legyek ott. Én is menni fogok. Na, én megyek! Na, megyek!


2. Az öntudattal rendelkező egyén minden rákényszerített viselkedési forma és testi külső nélkül. A gondolkodó, szellemi lény, akire önmagunkként gondolunk, és aki a jó tulajdonságok kizárólagos forrása.

Bár engedelmeskedni fogok a parancsnak, de legbelül én sosem adom fel! A vágyaim néha rossz felé terelnének, de én felülkerekedek rajtuk.


3. Átvitt értelemben: A teljes saját élettér (minden részével együtt), amit egy személy önmagáénak tekint, és amely területért teljes felelősséget vállat, aminek okozását magáénak érzi.

– „Az állam én vagyok” – mondta egy híres francia király. Az általam létrehozott vállalathálózat az én részem. Amikor a gyerekemet bántják, én szenvedek.


Eredet [én < ómagyar: én < ősmagyar: ejn (én) < dravida: án, ján (én) < aham (mondok, azaz „a beszélő személy”)]
Megjegyzés: Az ősmagyarban a „mi – mink” kettős formához hasonlóan az „én” szónak is volt másik alakja: „emmünk”, ami mára csak az „engem” szóban maradt fenn.



én (névmás, melléknév)

Nekem a saját (értékem); jelzi, hogy ki a birtokosa, tulajdonosa a szóban forgó dolognak, résznek, jellemzőnek, kapcsolatnak.

Az én autóm ettől sokkal újabb. Én kedves barátom, gyere, beszélgessünk egyet!



én- (névmás előtag, főnévi előtag)

Hangsúlyozza a beszélő személyt vagy megszemélyesített élőlényt, dolgot.

És énrólam ki gondoskodik? Énvelem meg mi történt?



én, énem, énje, ének, ént (főnév)

1. Lélektan: Személyiség; saját nézőpont, amely az önmaga lelki-érzelmi tapasztalását, élményét önmagára vonatkoztatja.

Az énünk az élmények változásában is azonos módon reagál a külső világ hatásaira. A drogok hatására elmosódik az én érzékelése.


2. Lélektan: Azonosság; a szóban forgó ember személyiségéhez kapcsolódó jellemzők összessége.

Sok gyerek a filmhősöktől ellesett viselkedési mintákkal tarkítja az énjét. Szeretettel tedd vonzóbbá az énedet!


3. Filozófia: A megismerő és cselekvő lény, aki önmagát másoktól és a tárgyi (fizikai) világtól megkülönbözteti; alany.

Minden ember az énen keresztül érzékeli a valóságot. Úgy érzékeljük, hogy az én bőrébe bújunk bele, amikor megszületünk.


4. Vallási: Az ember önmaga, akit a különféle vallások önálló szellemnek vagy istenhez hasonló, szabad akaratú léleknek tekintenek.

Az én imádkozik Istenhez, és kéri áldását, segítségét. Az én a halál után Isten színe elé kerül.


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>


Kifejezések

Jobbik én – (nemesebb érzelmeinek, hajlamainak összessége).


Második énje – (a.) a személlyel szoros kapcsolatban álló másik személy; b.) a lélekvándorlás tanítása szerint a személy újabb megtestesülése).



-én (határozórag)

Lásd: -án, -én (határozórag)


Lezárva 7K: 2014. május 22., 13:20





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)