Özvegy szó jelentése
özvegy (melléknév)
1. Egyedül maradt (személy), akinek korábbi házastársa elhunyt, és ő nem házasodott meg még egyszer.
Az özvegy férfinak néha segít a lánya kitakarítani a lakást. Az özvegy emberek sokszor gondolnak vissza a közös évekre.
2. Egyedül maradt személyre jellemző (állapot, helyzet), vele kapcsolatos (dolog).
Az özvegy sors sok egyedülléttel jár. Az özvegy életet kezdetben nehéz megszokni, mert hiányzik a társ.
3. Átvitt értelemben: Párja nélkül maradt (tárgy, ruhadarab), amelyből kettőt használunk vagy viselünk, illetve amiből általában többet használunk vagy több van birtokunkban.
A kimosott ruhák között az asszony egy özvegy zoknit talál. A szegény embernek csak egy özvegy nadrágja van, azt viseli már régóta.
4. Régies: Egyedül maradt (élőlény, állat), amely elvesztette a párját.
A gólyafészekben csak egy özvegy gólya kelepel. Az özvegy róka nehezen neveli fel a kölykeit.
Eredet [özvegy < ómagyar: özvegy < ősmagyar: izved, fizabem (özvegy, „társát veszített nő”) < fiz (nő, „fehérnép”) + be (fél)]
