Marok szó jelentése
marok, marka, markok (főnév)
1. Behajlított tenyér főleg folyadék, szemes vagy apró darabokból álló anyag, kisebb tárgyak befogadására vagy megtartására.
Tartsd a markod, kapsz bele pattogatott kukoricát. A kiránduló a markából issza a forrás vizét.
2. Népies: Kinyitott kézfej belső oldala, rendszerint mindkettő együtt, néha csak az egyik, gyakran az ujjakkal együtt; tenyér.
Feltöri a szerszám nyele a munkás markát. Az asszony marka csupa tészta lett dagasztáskor.
3. Népies, régies: Egy karral összefogott mennyiség kaszával vagy sarlóval learatott gabonából.
Az asszonyok markot szednek aratáskor a férfiak után. Egy markot kötnek egy kévébe.
4. Régies, elavult: Ökölbe szorított kézfej szélessége mint mértékegység (10,5 cm).
A gazda marokkal méri a vásáron kinézett lovakat. A két kinézett ló között egy marok a különbség.
Eredet [marok < ómagyar: marok < ősmagyar: markol]
Lásd még: mar (ige II.)
Nyelvtani adatok
Kifejezések
A markába csap – (Népies: tenyerébe üt, kezet fog vele alku, egyezség elfogadásaként, megpecsételéseként).
A markába nyom – (a.) erőltetve, gyakran a személy tiltakozása ellenére a kezébe tesz, odaad egy tárgyat, dolgot, hogy megfogja és elvigye, használja; b.) gyors mozdulattal kezébe adja, odanyújtja neki).
Belefogja a markába – (Népies: jól megmarkol, marokra fog egy tárgyat).
Keni a markát – (Népies: sorozatosan megvesztegeti őt).
Kinőtt az isten markából – (Népies: nagyon magasra nőtt).
Köpi/köpködi a markát – (erősen fogadkozik, hogy megteszi azt, amit ígér, főleg hogy megveri ellenségét).
Lyukas a marka – (Átvitt értelemben: a.) annyira ügyetlen, hogy nem tud elkapni egy tárgyat, például egy feléje dobott labdát; b.) mindent kiejt a kezéből).
Markába jut/kaparint/kerül – (hatalmába, irányítása, rendelkezése alá jut, kerül; eléri azt, hogy hozzájusson).
Markába nevet – (más felsülésének, bajának titokban kárörvendve örül).
Markába szakad – (Tájszó, régies: nem sikerül neki, felsül vele).
Markában volt a szerencse – (megvolt a lehetősége, hogy vállalkozása sikerrel járjon, de elszalasztotta azt).
Markot hajt/szed – (Tájszó, régies: aratás folyamán a kaszást követve a gabonát sarlóval az ölébe szedi, a földre teszi, és rendszerint össze is köti).
Marokra! – (Régies: Láss hozzá a munkához!)
Marokra fog/szorít – (egész kezével erősen megfog, megszorít egy tárgyat).
Odanyomja a markába – (erőteljes mozdulattal beleteszi a kezébe).
Szurok/csiriz a markodba! – (ügyetlen vagy, hogy nem tudod megfogni, megkapni vagy kézben tartani)
Tartja a markát – (várja a rendszerint meg nem érdemelt jutalmat, főleg pénzt, borravalót).
Tele marokkal – (a.) annyit, amennyi egyik vagy mindkét markába belefér; b.) Átvitt értelemben: bőséges mennyiségben).
Üres marokkal – (a.) ajándék, adomány vagy pénz nélkül; b.) anélkül, hogy vinne vagy hozna egy dolgot, tárgyat; c.) Átvitt értelemben: jó eredmény, a dolog elintézése nélkül).
Üti a markát bizonyos összeg – (rendszerint nagyobb összegű pénzt kap).
marok (melléknév)
1. Tenyérben elférő (mennyiség, anyag), amennyi egy behajlított kézben elfér.
A kiránduló két marok forrásvizet iszik. A gyerek három marok pattogatott kukoricát eszeget meg.
2. Átvitt értelemben: Nagyon kevés (ember, tárgy, dolog).
A gazdának már csak egy marok földje maradt. Egy marok férfi tért vissza csak a faluba az elmentek közül.
3. Népies, régies: Ölbe szedett (mennyiségű), aratáskor lekaszált gabonából.
Az asszonyok egy marok búzát kötnek egy kévébe. A napszámos húsz marok búzát kap fizetségként.
4. Régies, elavult: Ökölbe szorított kézzel mért (mennyiségű, hosszú).
A két marok különbség alapján döntött a gazda lóvásárláskor. A 10 marok marmagasságú póniló körülbelül egy méter húsz centiméter magas.
Lezárva 7K: 2012. december 9., 10:48
