Német szó jelentése
német (melléknév)
1. Germán nép tagjával, és ezek országával kapcsolatos. Ez a nép Európa északi felén él.
Sok német turista üdül a Balatonnál. A német autók népszerűek.
2. Germán néphez kapcsolódó (nyelv), amelyet Németországban, Ausztriában és Svájcban beszélnek.
A német beszédnek számunkra szokatlan, nagyon kemény kiejtése van. A 19. században a német nyelv kötelező tárgy volt az iskoláinkban.
Eredet [német < ómagyar: német < latin: nemetes (németek, „erdőlakók”) < nemetum (Németföld < „erdős”) < nemus (legelős erdő, berek) < görög: nómosz (legelő, mező)]
Megjegyzés: Ugyanebből a forrásból származott a szláv: nemec (német) is.
Nyelvtani adatok
További részletezés
A német nyelvet kétféleképpen osztják fel:
1. Földrajzi felosztás: Ezek az iskolában oktatott, ma általánosan használt német nyelvnek, a felnémetnek a nyelvjárásai.
a.) Felnémet, amit az iskolákban oktatott, a helyi nyelvjárások helyett általánosan használt német nyelvnek tekintenek – a mai Németország déli részén, Svájcban, Ausztriában és Olaszország északi részén beszélt német nyelv.
b.) Középnémet – Németország középső része, nyugaton a Rajna–melléktől, majd kelet felé Türingia, Szászország (a Majna menti Frankfurt–, Eisenach–, Jena–, Drezda–vonal).
c.) Alnémet – Németország északi részén és Hollandiában beszélt német nyelv.
2. Az eredetek szempontjából a történelmi felosztás lehet fontos:
Ófelnémet – i. sz. 500 és 1050 között beszélt német nyelv.
Középfelnémet – 1050 és 1350 közötti német nyelv.
Korai újfelnémet – 1350 és 1650 közötti német nyelv.
Újfelnémet – 1650-től beszélt német nyelv.
Kifejezés
Német has – (gyakori híg széklet; hasmenés).
német (főnév)
Németországi születésű, német anyanyelvű, illetve onnan származó személy.
A németek precíz munkát végeznek. A magyarországi autógyárban mérnökként dolgozik néhány német.
Lezárva 7K: 2011. március 1., 22:07
