Szita szó jelentése
szita (főnév)
1. Lyukacsos háztartási eszköz, amely hengeresre hajlított, vékony falemezből és benne kifeszített (lószőr- vagy drót) szövedékből készül. Ide-oda rázó mozdulattal szemcsés vagy por alakú anyag finomabb és nagyobb szemcséit választják szét vele.
A finom liszthez sűrű szitát használ az asszony. A gazda szitával tisztítja meg a gabonaszemeket.
2. Műszaki: Lyukacsos szerkezet egy gépben, amely ide-oda mozog, rázkódik, és szemcsés anyag, őrlemény nagyság szerinti osztályozását végzi.
A malomban szitán engedik át megőrlésre szánt gabonát. A mozgó sziták a megőrölt lisztet szemcsenagyság szerint osztályozzák.
3. Textilipar: Kemény vászon, amelyet (régen) lószőrből és pamutfonálból szőttek; szitavászon. Férfi és női ruhák, főleg kabátok mellrészének merevítéséhez használják.
A szabó a kabáthoz szitát használ. A szita a bélés és a szövet közé kerül.
Eredet [szita < ómagyar: szita < latin: setatium, saetaceum (szita < „sörtéből készült”) < saeta (sörte)]
Megjegyzés: a szó alakját befolyásolta az azonos forrású szláv: szito (szita) szó is.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
A szita kérge – (Népies: a lyukacsos háztartási eszköz fából készült kerete).
Átlát a szitán – (a.) felismer egy készülő ravaszságot, cselt, csalafintaságot, ellene irányuló tervet; b.) nem lehet becsapni, rászedni).
Szitán átnyom – (gyümölcsöt, terményt szitán szétnyomkod, és a levét így juttatja át rajta).
Szitává lő – (nagyon sok helyen meglő egy személyt, célt).
Szitává lyuggat/rág – (annyi helyen átlyuggatja, úgy összerágja, hogy sok lyuk keletkezik rajta).
Szitával mer vizet – (Régies: hiábavaló, haszontalan munkát végez).
Közmondás
Új szita szegen függ – (az új embert, új szerzeményt eleinte megbecsülik, kímélik).
Lezárva 7K: 2014. július 12., 13:01
