Tol szó jelentése
tol (ige)
1. Odébb mozdít. Egy másik helyre vagy hely felé nyom egy tárgyat, személyt. Nyugalmi helyzetéből kimozdítva nyom egy tárgyat egy testrésszel, főleg kézzel, a mozgás irányában ható folyamatos és egyenletes erővel.
A nő a napszemüvegét a homlokára tolja. A fiú a tányért odébb tolja. A tömegben egy tolakodó ember másokat ide-oda tol maga előtt.
2. Folyamatosan mozgat egy tárgyat a mozgás irányában ható erővel; folyamatosan és egyenletesen odébb nyom.
A kertész egy fűnyírót tol a füvön. A hátul levő mozdony a szerelvényt nem húzza, hanem tolja. A fiú a szánkón ülő kisgyereket nem húzza, hanem tolja.
3. Átvitt értelemben: Másra hárít felelősséget, elvégzendő feladatot; mást hibáztat, okol.
A tanár a szülőre tolja a gyereknevelést, a szülő pedig szívesen tolná azt az iskolára. Az ember élete során előbb-utóbb olyan helyzetbe kerül, hogy már nem tolhatja másra a felelősséget.
Eredet [tol < ómagyar: tol < ősmagyar: tol, toj, toly, tul, dul, tül (tol) < dravida: talu (tol, hajt) < tol (váll)]