Puszta szó jelentése
puszta (főnév)
1. Füves mezőség; sík vagy enyhén dombos terület, ahol nem telepedtek meg a fák, és semmi jelentős érték nincs; általában műveletlen, lakatlan terület.
Megjegyzés: Ezeket a területeket földrajzi fekvésük alapján másként nevezik: Kelet-Európában és Közép-Ázsiában sztyeppének, Észak-Amerikában prérinek, Dél-Amerikában pedig pampának. A trópusi területeken (Afrika, Dél-és Közép-Amerika, Dél-Ázsia, Észak-Ausztrália) szavanna a neve.
A pusztán ménes robog át. A magyar Alföld egy nagy puszta.
2. Kopár terület; nagy kiterjedésű, száraz, egyhangú, terméketlen, homokos vagy köves vidék.
A Biblia szerint a zsidók a pusztában vándoroltak negyven éven át. A világnak hátat fordított ember a pusztában találta meg lelki nyugalmát.
3. Átvitt értelemben: Mezőgazdasági település, amely a tanyánál nagyobb. Fő épülete a földbirtok tulajdonosának kastélya, az ehhez kapcsolódó gazdatiszt háza (aki a gazdaságot irányította), a cselédlakások, az istállók és más mezőgazdasági célt szolgáló építmények.
A vadászatról a pusztára érkeztek vissza az urak. A pusztán elég dolgos volt az élet. Mára sok puszta elnéptelenedett.
Eredet [puszta < ómagyar: puszta < ősmagyar: puszutal (puszta, üres síkság) < puszu (-talan, üres) + tal (térség, síkság) < szanszkrit: pú (megtisztít, kiürít)]
