Kontó szó jelentése

kontó (főnév)

Fájl:Kontó.jpg

1. Régies, pénzügy: Folyószámla; egy ügyfélnek nyújtott pénzügyi szolgáltatás egy pénzintézetben vagy bankban az ügyfél pénzének megőrzésére, üzleti nyilvántartására és a pénzmozgások folyamatos kezelésére, nyomon követésére.

A szerződésbe beírták a kontó számát, hogy a teljesítéskor esedékes összeget hová kell utalni. Az ügyfél minden hónapban kap egy kimutatást a kontójáról. Az ügyfél a bankban tudott átutalni a kontójáról egy másik kontóra pénzt.

2. Régies, pénzügy: Nyújtott hitel; egy pénzügyi nyilvántartásba, könyvbe feljegyzett adósság, tartozás.

A bolt vásárlóinak nagy része egész hónapban kontóra vásárol, és fizetésnapkor egyenlíti ki a tartozást. Ahhoz, hogy egy vevőnek kontót nyisson a boltos, meg kell bíznia benne.

3. Régies, pénzügy: Kiállított számla; egy vásárlás, elszámolás alkalmával kiállított elismervény a vásárolt árucikkről, teljesített szolgáltatásról, illetve az érte fizetett pénzösszegről, feltüntetve még az adásvétel további részleteit is (például a vásárló és eladó nevét, címét, a forgalmi adó mértékét).

A vásárláskor kiállított kontót a könyvelő lekönyvelheti. A kontó egyben a garanciához szükséges bizonylat is.

Eredet [kontó < német: Konto (számla) < latin: computo (összeszámol) < com- (össze, egybe) + puto (számol < gondol)]

Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

Kontóra vásárol – (Régies: hitelre vesz egy árut).

Kontót készít – (elszámolást vezet tartozásokról, hitelekről).

Más kontójára – (a.) más számlájára, más fizetése terhére; b.) Átvitt értelemben: az eset, tett következményeit más viseli).

Lezárva 7K: 2012. július 29., 10:02