Pedagógia szó jelentése
pedagógia (főnév)
Neveléstan; iskolában, óvodában, gyermekotthonban vagy más nevelési és oktatási intézményben gyerekek nevelésének pszichológiai módszertana és tevékenysége. Ennek célja az egységes szokások besulykolása. Lásd: köznevelés.
Az iskolák működését a pedagógia elvei alapján irányítják. A hiányosságokért a pedagógia a gyerekeket hibáztatja. A porosz pedagógia egy évszázad alatt a pusztulásba „nevelte” a módszert kitaláló országot.
Eredet [pedagógia < pedagóg(us) + -ia (főnévképző)]
Megjegyzés: mai jelentése a német szaknyelvből került hozzánk.
További részletezés
1. Irányító ráhatás; egy gyermek, fiatalember testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének elvszerű, tudatos és módszeres segítése, vezetése; elsősorban az ilyen célú erkölcsi ráhatás.
A legjobb pedagógia a példamutatás. A megértés nélküli pedagógia csak idomítás lesz, és nem ér el valódi eredményt.
2. Idomító ráhatás; a környezet, a társadalom vagy egy közösség szokásaihoz, erkölcseihez illeszkedésre, alkalmazkodni tudásra szoktatás; nevelés.
A mai iskolai pedagógia engedelmes felnőttekké teszi az ifjúságot. Ehhez a pedagógiához nem kell sem önálló gondolkodás, sem megértés.
3. Oktatás: A neveléstan tantárgya, amely a gyermekek nevelésének módszertanát tanítja egyetemen, tanító-, illetve óvónőképző főiskolán. Ennek célja az egységes szokások besulykolása.
A középiskolai tanárnak készülő hallgató felveszi a pedagógiát a tantárgyai közé. Két éven keresztül jár majd pedagógiára.
4. Oktatás: A neveléstan tanítási órája, amelyen ezt (3) a nevelési tantárgyat tanítják.
A tanárnak készülő hallgatóknak hetente kétszer van pedagógia. A hét utolsó pedagógiája péntek délelőtt tízkor van.
5. Oktatás: Neveléstannal foglalkozó tankönyv, egyetemi jegyzet.
A vizsgára készülő a pedagógiáját olvassa. A pedagógia egy vastag jegyzet.
| Történelmi háttér |
