Lepel szó jelentése
lepel, leplek (főnév)
1. Vékony szövet, amely egy tárgy letakarására szolgál.
A felavatandó szobrot lepel takarja. A használaton kívüli bútorokon lepel van.
2. Nagy szövetdarab, amely egy fekvőhely leterítésére szolgál; rendszerint fehér vászonból készült, téglalap alakú ágynemű.
Az ember nem közvetlenül az ágyhuzaton fekszik, hanem egy leplen. Az asszony tiszta leplet tesz a vendégnek.
3. Átvitt értelemben: Megtévesztő külső látszat, valódi lényeget eltakaró forma; álarc.
A ravasz ember a barátság leple alatt kihasználja a másikat. Sokan bizalmatlanok a másik emberrel szemben, mert a segítség leple alatt már kihasználták őket.
4. Növénytan: Egynemű, egyszínű virágtakaró, amely nem különül el csészére és pártára.
Az egyszikű növények virágának leple van. A virágot beporzó méh bebújik a lepel közé.
5. Régies: Finom szövet, amely ruhadarabként burkolja a a testet.
A nő egy lepelben jelenik meg a társaságban. A virágmintás lepel kiemeli karcsú alakját.
Eredet [lepel < lep + -el (főnévképző)]
