Utasítás szó jelentése
utasítás (főnév)
1. Irányító rendelkezés, egy cselekvés, eljárás, magatartás módjára, egy feladat célszerű végrehajtására, elvégzésére vonatkozó (kötelező) követendő útmutatás.
Az őrmester utasítást ad a közkatonának. Az áruhoz mellékelt utasítást be kell tartani, mert különben nem érjük el a kívánt eredményt. Az utasítás betartása garantálja a jó eredményt.
2. Hivatalos: Hivatalos rendelkezés, hogy egy hatóság vagy hatósági személy meghatározott esetben mit tegyen, hogyan járjon el.
A ügyben intézkedő hivatalnoknak be kell tartania az utasítást. Az utasítás be nem tartásának súlyos következményei vannak.
3. Eligazítás; egy személy illetékes helyre vagy személyhez irányítása, küldése egy ügyben.
Az információs pulton megkapott utasítás alapján az ügyfélnek fel kell mennie az első emeletre. A hivatalos levélben leírt utasításnak megfelelően az ügyfélnek meg kell jelennie az irodában az ügyfélfogadási időben.
4. Régies: Tájékoztatás; egy ügyben adott útmutatás, egy keresett helyre mutató útbaigazítás.
A tábla utasításának megfelelően a jármű jobbra kanyarodik. A térkép utasításait követve végül a kirándulók eljutottak a kilátóhoz.
Eredet [utasítás < utasít + -ás (főnévképző)]
