Halott szó jelentése
halott (melléknév)
1. Élettelen testű (személy), akinek a teste már nem él, meghalt, elhunyt.
A baleset után egy halott ember maradt az úton. A halott áldozatot letakarják.
2. Átvitt értelemben: Semmivé lett (remény, cél), meghiúsult, célját el nem ért.
A férfi halott reményeit magába temeti. Talán egyszer mégis valóra válnak a halott vágyai.
3. Átvitt értelemben: Nem működő (elképzelés, ügy), ami eleve kudarcra van ítélve.
A mérnök hirtelen ötletéről a gyakorlati számítások alapján kiderült, hogy egy halott elképzelés. Így a hídépítés költségeinek lefaragása halott ügy maradt.
4. Átvitt értelemben: Mozgást nélkülöző, változatlan (táj, hely, dolog, állapot), ami nem emlékeztet az élet megnyilvánulásaira.
A szobrász életet visz a halott márványba. A tudomány szerint az élet a halott anyagból keletkezett. A téli halott táj mozdulatlan.
Eredet [halott < hal (ige) + -ott (melléknévképző)]
