Koszt szó jelentése
koszt (főnév I.)
1. Étkezés; a táplálkozás ideje alatt általában elfogyasztott, illetve táplálkozáshoz szükséges élelem.
Az emberek pénzük jelentős részét kosztra költik. A túl sok cukrot tartalmazó koszt egészségtelen.
2. Étkezési rend, amely egy bizonyos minőségű, összetételű étkezés.
Nagy divatja van ma a nyers kosztnak, de ez nem mindenkinek egészséges. A különféle divatos kosztok közt alig lehet eligazodni.
3. Rendszeres étkezés, amit idegen helyen, általában fizetség, ellenszolgáltatás fejében kap az ember.
Régen a béresek fizetésébe a kosztot is beszámították. Ma is előfordulhat, hogy gyerekfelügyeletért az ember kosztot is kap pénzen kívül.
4. Élelmiszer-mennyiség, ami egy meghatározott időre szól.
A vásárlás elég a család hétvégi kosztjára. A juhász a tarisznyájába rakja a napi maradék kosztját ebéd után.
Eredet [koszt < német: Kost (élelem < költség) < latin: costus (költség, fenntartás) < consto (fennáll, fennmarad) < sto (áll)]
Lásd még: kóstál
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Koszt és kvártély – (Régies: teljes, rendszeres élelmezés és lakás).
Kosztba ad/vesz – (Pénzügy, régies: a.) pénzt heti kamatra kölcsön ad/vesz; b.) értékpapírt, részvényt egy személynek átad/átvesz azzal a kötelezettséggel, hogy bizonyos határidő után magasabb/alacsonyabb áron visszaveszi/visszaadja).
Kosztba adja – (Régies: általában egy diákot, gyereket családon kívül elhelyez, hogy ott kapja meg az ellátást, élelmezést).
Kosztba fogadja – (Régies: családon kívüli személyt, általában diákot, gyereket elvállal, hogy rendszeresen ellátást, élelmezést adjon neki).
koszt (főnév II.)
Régies, elavult: Vastag ág; a vesszőnél vastagabb, bot hosszúságú, rugalmas, levágott, de megmunkálatlan ág.
A szabadban vándorló férfi egy kosztot visz magával a kóbor kutyák ellen. Az ellenfelek koszttal esnek egymásnak.
Eredet [koszt < ómagyar: koszt (rúd) < ősmagyar: koszt (rúd) < dravida: kodi, kóttu (rúd)]
