Vég szó jelentése
vég (főnév)
1. Kiterjedés szélső pontja; az a pont, amelynél egy dolog, test vagy tér megszakad.
A vezeték végére égőt szerelnek. Az út végén van a tó. Az ország határát végvárak védték.
2. Utolsó időpont, ami után egy folyamat vagy időszak befejeződik és már nem folytatódik tovább. Egy folyamat vagy időszak utolsó szakasza.
Este véget ér a az előadássorozat. A hétvégén az erdőbe megyünk pihenni.
3. Megsemmisülés; olyan állapot, amiben az addigi működés lehetetlenné válik és minden addig alkotott dolog értelmét veszti vagy megsemmisül.
A jégeső a véget jelentette az egész termésnek. Egy jó vezető akkor is tudja, mit kell tenni, amikor másokat eléri a vég.
4. Cél; az eredmény, amit el szeretnének érni, vagy az állapot, ami a befejezéskor kialakul.
Mi végből vetted meg ezt az öreg kocsit? Még nem tudhatjuk, hogy mi lesz a mérkőzés vége.
5. Régies: Ország határvidéke, az adott állam vagy tartomány határa. (Többes számban használjuk.)
A király nagy sereget küldött a végekre, mert hírét vette, hogy gyülekezik az ellenség.
6. Régies: Felgöngyölt szövetanyag; ruha készítéséhez anyagként felhasználható hosszú szövetdarab vagy tekercs (általában 20-40 méter hosszú). Hosszát a szövet fajtája határozta meg.
Egy vég szövet elég lesz az összes függönyhöz. Az öltözet ruhához két vég posztót vett a gazda.
7. Régies: Szövött anyagból ilyen hosszúságú, rendszerint teljes göngyöleget alkotó darab.
A vásárlónak nem volt elég a megkezdett anyag – új véget kellett megkezdeni a kedvéért. A varrónő a kapott végből vállalati egyenruhának való szoknyákat varr.
Eredet [vég < ómagyar: vég < ősmagyar: vaigh (vég) < dravida: vídel, víghel (pusztulás, megszűnés) < vígei, ví (meghal, elvész)]
