Gesztenye szó jelentése
gesztenye (főnév)
1. Fényes barna makktermés, amely a szelídgesztenyefa kerekded, egyik oldalán kissé csúcsos termése. Megérve kihull a szúrós kupacsból; főzve vagy sütve lisztes, édeskés ízű kedvelt csemege.
Az ünnepre az asszony gesztenyével töltött pulykát sütött. Télen az utcán árulnak sült gesztenyét.
2. Ehetetlen makktermés, amely a vadgesztenyefa előbbihez (1) némileg hasonló, de általában nagyobb, kerekded termése. Megőrölt porából vízzel keverve erős papírragasztó készíthető.
A vadgesztenyéből és gyufaszálakból a gyerekek örömmel csinálnak kis figurákat. Ősszel a parkokban is lehet gesztenyét szedni.
3. Makktermést hozó fa, amely melegebb tájakat kedvel, hosszú életű, nálunk vadon is termő, terebélyes fa; sötétzöld, hosszúkás, szálkás élű, fényes levele, illatos, barkás virága van.
A gesztenye június-júliusban virágzik. A gesztenye fája igen tartós, rugalmas, közepesen kemény, szép rajzolatú, repedésre nem hajlamos, jól fényezhető, korhadásnak ellenáll.
Eredet [gesztenye < ómagyar: gesztenye < görög: kasztaneia (gesztenye) < sumér: ğestin (gesztenye, „életfa”)]
