Kabát szó jelentése
kabát (főnév)
1. Kívül hordott felsőruha, amelyet a felső ruhadarabok fölött és általában csak a szabadban viselnek. Csípőig, térdig vagy a térd alá ér, elöl végig nyitható, gombolható, ujjas ruhadarab.
Ez a vékony kabát télen nem elég meleg. Télen a bunda egy igazi meleg kabát. Nyáron nem hordunk kabátot.
2. Zakó; férfiak öltözetében a nadrágot kiegészítő, a felsőtesten az ing vagy a mellény fölött viselt, rendszerint derékon alul érő ujjas ruhadarab.
A mérnök kabát nélkül ment a munkások közé. A farmerhez szokott fiúnak furcsa viselet a szövetnadrág kabáttal.
3. Felöltő; nők és gyermekek öltözetében a felső testen, a blúz fölött viselt, csípőig vagy ezen alul érő felső ruhadarab, amely rendszerint könnyebb szövetből, vászonból vagy nehezebb selyemből készül, és zseb van rajta.
A kosztüm szoknyából és vele azonos szövetből készült kabátból áll. A kislányra a szeles idő miatt a szoknyához egy kabátot is ráad az anyja.
Eredet [kabát < ómagyar: kabát < ősmagyar: kaput, köpöny (kabát, köpeny) < dravida: kabáy, kaváy (köpeny) < kavei, kavi (betakar, elfed)]
