Bárány szó jelentése
bárány (főnév)
1. Fiatal juh. Gyapjáért, tejéért, húsáért tenyésztett páros ujjú, kérődző, fiatal állat.
Gyapjas bárányok legelésztek a domboldalon. A bárányok bégetve követik a többi juhot.
2. Kész étel vagy annak alapanya; a fiatal juh húsa.
A bárány combját a szakács hirtelen sütötte ki. A közel-keleti konyha jellegzetes étele a bárány.
3. Gyapjas bőr. A fiatal juh lenyúzott, kikészített bőre.
A bárány tapintása különösen selymes. Az új ágyra egy bárányt terített az asszony.
4. Átvitt értelemben: Jóindulatú ember, aki senkinek sem árt, akinek az értelmi és érzelmi élete mentes a szélsőséges, indulatos kitörésektől, durvaságtól, erőszakosságtól; jámbor, szelíd ember.
Vannak, akik visszaélnek egy bárány jóságával. Sokan azt gondolják, hogy egy bárányt könnyű becsapni.
Eredet [bárány < ómagyar: bárány < ősmagyar: bárán (bárány) < sumér: barin (bárány) < dravida: mari (bárány < göndör, bolyhos)]
