Placc szó jelentése
placc (főnév)
1. Beépítetlen sík terület, nagyobb tér, amely szabadon használható.
A katonák a placcon menetelnek. A vándorcirkusz sátrait felverték a placcon.
2. Nyilvános, forgalmas hely, ahol könnyen szem előtt van az ember.
Nagy bátorság kell, hogy valaki kiálljon a placcra. Az internet közösségi oldalain sok ember kiteszi a magánéletét a placcra.
3. Vendéglátás: Felszolgálási hely; étteremben, kávéházban azoknak az asztaloknak az összessége, amelyeknek vendégeit egy pincér látja el.
A főpincér megváltoztatta a placcokat. A pincér elégedett a placcával, mert elég borravaló jön össze neki naponta.
4. Kereskedelem: Árusításra használható terület piacon, vásártéren (egy árus számára).
A placcnak meghatározott bérleti díja van, amely a placc elhelyezkedésétől függ. A zöldségárusnak saját, megszokott placca van a piacon.
Eredet [placc < német: Platz (tér, hely) < latin: platys, platus (széles, tágas) és platea (tér, udvar) < görög: plateia (széles út) < szanszkrit: prathati (elterül, elnyúlik)]
