Báj szó jelentése
báj (főnév)
1. Szeretetreméltóság; rendszerint fiatal nőnek a megjelenésében, viselkedésében megmutatkozó, vonzalmat vagy tetszést ébresztő, általában kellemes külsővel párosult kedvesség.
A babájával játszó kislány bája azonnal rabul ejtette az őt néző felnőttet. A fiatal nő olyan bájjal adta elő a szókimondó véleményét, hogy nem sértődött meg rá senki.
2. Átvitt értelemben: Csodálatot kiváltó tulajdonság; a természetben, műalkotásban, zenedarabban szépséggel, üdeséggel, szelídséggel párosult kedvesség, amely kisszerűségében is megragad.
A festő képeit megkapó báj lengte körül. A nyaralóból elénk táruló táj báját a telek fekvésével magyarázták.
3. Régies: Varázslat, lenyűgöző természetfölötti erő; ráolvasott bűvölet, amely (feltehetőleg) boszorkányság eredménye.
Az öregasszonyt megvádolták azzal, hogy bájjal vette rá a lányt, hogy elhagyja a szüleit. A borjas tehén elapadt teje miatt a gazda bájra gyanakodott.
Eredet [báj < ómagyar: báj < dravida: maya, mája (boszorkányság, varázslat)]
