Bot szó jelentése
bot (főnév I.)
1. Pálca, fa-, fém- vagy nádpálca, amely többnyire hüvelykujjnyi vastagságú, egyenes vagy egyik végén kampósan meghajlított, és támaszkodásra, kapaszkodásra, érzékelésre, illetve védekezésre, támadásra használnak.
Az öregember a botjára támaszkodott. A túracsoport vezetője botjával mutatta az irányt. A vak ember bot segítségével tapogatja ki a járda szélét, vagy az útjába eső más akadályokat.
2. Hosszú vékony horgászeszköz; halak fogására használt eszköz, ezen fut végig a horgászzsinór az orsótól a horogig, amelyen a csali van. Hosszú nyélként szolgál a horoggal ellátott zsinór vízbe vetésére, a horogra akadt zsákmány kifárasztására és kiemelésére.
A folyóparton a horgász a halfogásra készülődve elővette botját. A zsákmányt a botja segítségével fárasztotta ki a vízben.
3. Büntetésül kiszabott fenyítés, amelyet egy pálcával hajtanak végre; ütleg.
A lopáson kapott legényt huszonöt botra ítélték. A cseléd a súlyos vétségért botot kapott.
4. Régies: Faragott rövid pálca, amely fából vagy fémből készült. Hatalmi, hivatali jelképként bizonyos alkalmakkor kézben tartották.
A felemelt bírói bot megvillant a napfényben. Az uralkodó a botjával intett, hogy közelebb léphet az elébe járuló ember.
Eredet [bot < ómagyar: bot < ősmagyar: bit (bot) < dravida: betta (bot)]