Avar szó jelentése
avar (főnév I.)
1. Aszott, kiszáradt, megszáradt fű, amit nem kaszáltak le.
Ahol lekaszálják a füvet, ott ősszel nem marad avar. A réteken ősz végére vastag avar várja az első hót. Tavasz elején az avar közt új fű bukkan elő zöldellve.
2. Tájszó: Száraz kóró, giz-gaz, növényi törmelék.
Késő ősszel az avart sok helyen felégetik. A gazda a földjén maradt avart nem égeti el, hanem beforgatja a földbe.
3. Tájszó: Kiszáradt mező, rét.
Nyáron az avar könnyen lángra kap. Az avar helyén újra zöld fű nő, ha jön egy nagyobb eső.
4. Téves használat: A fáról lehullott száraz falevél, amely belepi a talajt.
A lehullott faleveleket harasztnak hívják, nem avarnak. Az avartűz során elég az elszáradt fű, az erdőben viszont nincs avartűz, mert azt erdőtűznek hívják.
Eredet [avar < ómagyar: avar (lekaszálatlan fű) < ősmagyar: av(ult) (ó, rég) + ort (aratott) < dravida: naval (avul, pusztul) < avi (elhal < megfő)]
