Remete szó jelentése
remete (főnév)
1. Vallási: Magányosan élő vallásos személy, aki a világ ügyeivel nem foglalkozik, csak a vallási előírások betartásának, vagy a vallásos hit megtapasztalásának és elmélkedésnek szenteli az életét. Lakóhelye az emberi településektől távoli erdő, barlang vagy más távoli hely.
A remete a hegy oldalában levő barlangban imádkozik. Az erdőben dolgozó favágók egy remetét láttak, aki bogyókat gyűjtött.
2. Átvitt értelemben: Egyedül élő személy, aki zárkózott, visszahúzódik a környezetében élő emberektől, és nem szívesen tart fenn kapcsolatot velük.
Az idős öregember remeteként él a falu szélén álló házban. A titokzatos remetéről szóbeszéd jár a faluban.
Eredet [remete < latin: eremita (remete, „pusztában élő”) < görög: erimosz (puszta, sivatag < „elhagyatott”)]
