Bűz szó jelentése

bűz (főnév)

1. Erős, bántó büdösség; nagyon kellemetlen szag.

Nagy bűz van a csatorna körül. A pincében nehéz bűz terjengett az eltört lefolyócső miatt.

2. Átvitt értelemben: Ellenszenves jelleg; kirívó jellemző, amely erős idegenkedést vált ki, és feltűnően elutasítják.

A hivatalt áthatotta a korrupció bűze. A dölyfös ember önteltségének bűze riasztó mások számára.

3. Átvitt értelemben: Készülő kellemetlenség előjele; az eljövendő rossz előérzete.

A rablók megérezték a csapda bűzét és elmenekültek. A hazugságok bűze elriasztotta az udvarlókat a gyanús viselkedésű nőtől.

4. Régies: Orral észlelhető érzet, szag, amely egy anyagból, testből kiváló, kioldódó apró részecskék útján a levegőben vagy vízben terjed.

Jó bűze van már a füstölt kolbásznak. A kiránduló nagy lélegzetet vett, hogy jobban érezze a virágok finom bűzét.

Eredet [bűz < ómagyar: bűz < ősmagyar: bűzhödik, bűzül, űzül (megromlik) < dravida: usal, musu (bűzlik, megromlik)]
Lásd még: piha

Bűzbe keveri – (Elavult: rossz hírbe hozza; rossz hírét terjeszti).

Se íze, se bűze – (a.) ízetlen, jellegtelen étel; b.) életszerűség nélküli megnyilatkozás).

Lezárva 7K: 2011. május 15., 11:18