Búcsúzó szó jelentése
búcsúzó (melléknév)
1. Távozáskor elköszönő (személy), aki elmegy vagy helyben marad. Jókívánságot kifejező szavakat mondó vagy író (személy). Ilyenkor szokásos jelképes mozdulatokat tevő (személy), aki int, csókot ad a másiknak vagy kezet fog a másikkal.
A búcsúzó anya sír a fia elutazása miatt. A búcsúzó férj csókot ad a felesége arcára. A levélben búcsúzó lány szerető szavakat ír a címzettnek.
2. Távozáskor kinyilvánított (kifejezés, megnyilvánulás).
A levél szép búcsúzó szavakkal zárul. A távozó autóbusz után még pár percig tart a búcsúzó integetés.
3. Átvitt értelemben: Az elhunytat utolsó útjára elkísérő (személy, csoport). Az elhunythoz a temetésen beszélő (személy), aki úgy szól hozzá, mintha a halott is ott lenne. Ilyenkor elhangzó (beszéd, kifejezés).
Az elhunyt színésztől búcsúzó tömeg körülveszi a sírt. A ravatalnál búcsúzó fiatal színész közös emlékeket idéz fel a beszédben.
4. Átvitt értelemben: Egy dologtól megváló (személy, jelenség). Egy időszakot, körülményt, sajátságot már nem birtokló; többé vele már nem rendelkező (személy, dolog).
A melegtől búcsúzó ősz után beköszönt a tél. A fiatalságától búcsúzó ember élete delén van.
Eredet [búcsúzó < búcsúz(ik) + -ó (melléknévképző)]