Briganti szó jelentése
briganti (főnév)
1. Gonosztevő, gazember. Olyan bűnöző, aki másoknak kárt okoz, másokat saját önző céljaira kihasznál, aki ellenszolgáltatás nélkül (erőszakkal) megszerzi, elveszi, amit akar.
A csaló briganti sok pénzt csalt ki a hiszékeny emberektől. A népszerű filmekben előfordul, hogy a jóképű brigantiba beleszeret az áldozat csinos lánya.
2. Átvitt értelemben: Rosszalkodó gyerek, aki sokat verekszik, nem fogad szót a felnőtteknek.
A kis briganti megint belekötött a fiatalabb iskolatársába. Az iskolában az idősebb briganti csak nála gyengébbekkel kezdett ki.
3. Régies: Útonálló. Az a bűnöző, aki utazókat rabol ki.
A postakocsi utasait két lovas briganti támadta meg. A brigantik elszedték az utasok pénzét és értéktárgyait.
Eredet [briganti < olasz: brigante (bandita) < brigo (verekszik)]
