Borongó szó jelentése
borongó, borongós (melléknév)
1. Esőre hajló (időjárás, égbolt).
A borongó égbolt szürke felhőkkel volt tele. A borongós időben nem indult el a család a hegyekbe kirándulni.
2. Sötéten látszó (természeti jelenség, hely, szín).
A nyári délutánokon gyakran borongós felhők látszódnak, amikor vihar készülődik. Az ég alján látszódik a borongós szürkeség.
3. Átvitt értelemben: Borús hangulatban levő (személy), aki elmélázik vagy fájdalmas gondokon mereng; aki elkomorodik egy baljós kimenetel miatt.
A beteg családfő miatti aggodalom tükröződik a borongó családtagok arcán. A borongós igazgató a vállalat nehéz helyzetén gondolkodik a hazavezető úton.
4. Átvitt értelemben: Borús hangulatban levő személyre jellemző (lelkiállapot, megnyilatkozás, viselkedés). Szomorúan fájdalmas (lelkiállapot); komornak, sejtelmesen szomorúnak vagy meghatóan fenségesnek látszó (kifejezés, megnyilvánulás).
A férfi borongó szemekkel nézett a nőre, mert nagyon bánatos volt. A nő megérezte a másik borongós lelkét és nagyot sóhajtott.
Eredet [borongó < borong + -ó (melléknévképző)]
