Böffen szó jelentése
böffen (ige)
1. Gázt bocsát ki a száján át. Tompa, öblös, pukkanásszerű hangot hallat a gyomorban levő gázok szájon át történő lökésszerű távozása közben.
Ebéd közben a mohón evő férfi nagyokat böffen. A keleti népeknél a házigazda elégedett, ha evés közben a vendég böffen, hiszen ízlik neki az étel.
2. Félbeszakítva beszól. Udvariatlanul, otrombán vagy indulatosan közbevet, odakiált egy-egy kurta szót, amivel félbeszakít egy beszélő személyt.
Az asztalnál az öreg nem beszél sokat, csak néha egyet-egyet böffen, amikor éppen más szól. A vizsgáztató a felelet közben egy rövid kérdést böffen.
3. Mély, pukkanó hangot hallat egy jelenség. Mocsár, iszapos terület, sűrű anyag a benne felgyülemlő és fel-felbuggyanó gáztól tompa, öblös, pukkanásszerű hangot ad ki.
A nagy csendben a madarász óvatosan haladt előre, körülötte csak hol itt, hol ott böffent egyet a mocsár. A tejbegríz főzés közben aprókat böffen.
4. Vadászat: Mély hangot hallat egy állat; megriadt őz, szarvas egyszer-egyszer rövid, mély hangot ad ki.
A vadász meghallotta, ahogy a sűrűben valami böffen. Az őz böffen egyet, majd oldalra beugrik a fák közé.
Eredet [böffen < böff (hangutánzó) + -en (igeképző)]
