Bosszús szó jelentése
bosszús (melléknév)
1. Enyhén haragos, zaklatott (személy), aki kisebb kellemetlenség miatt mérges.
A bosszús férj nagy erővel vágta be az ajtót, amikor a munkájából hazajött. Egy bosszús emberrel nehéz beszélni, mert nem képes a másikra odafigyelni.
2. Zaklatott személyre jellemző (arc, hang, kifejezés, viselkedés); vele kapcsolatos (dolog).
Az asszony a férje bosszús arcát látva megpróbálta őt megnyugtatni. Pár perc múlva a férje korábbi bosszús hangja békésebbé változott.
3. Enyhén haragos, zaklatott (érzés), amibe düh, felfortyant méreg keveredik.
A főnök bosszús felindultságában rákiabált a beosztottjára. A bosszús indulatú apa a későn hazaérkező lányát szidta.
4. Régies, átvitt értelemben: Bosszút álló (személy, csoport); sérelmet viszonzásul más sérelemmel megtorló (érzés); ilyen érzést mutató, lefestő (jelenség).
A bosszús egek viharral sújtották az engedetlen népet. A bosszús nép rárohant az ellenségének kikiáltott idegenekre.
Eredet [bosszús < bosszú + -s (melléknévképző)]
