Borbolya szó jelentése
borbolya, sóskafa, borbolyabokor, leánysom, sóskaborbolya (főnév)
1. Cserje. Erdős, bozótos helyeken gyakori növény, amelynek levelei tojásdadok vagy szálkás, fűrészes élűek, bogyója piros, hosszúkás és savanyú. (Latin neve: Berberis vulgaris.)
A borbolya virágai sárga vagy narancs színűek, magányosan vagy fürtben rügyeznek. A patak mellett egy borbolyasor virágzik.
2. A cserje gyümölcse; apró bogyó, amely éretten vöröses vagy sötétkék színű, gyakran hamvas rózsa- vagy ibolyaszín viaszos bevonattal; alakja hosszúkás vagy gömbölyded. Fertőzéscsillapító és hashajtó hatású.
A borbolya C-vitaminban gazdag. A borbolya íze fanyarkás, aszalt gyümölcsként és lekvárként is fogyasztható. A borbolya régen a cukrászatban használatos ízesítő és színező gyümölcs volt.
Eredet [borbolya < ómagyar: borbolya < bor + bolya, bolyó (bogyó); azaz savanyú bogyó]
