Bóbiskol szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Paloca (vitalap | szerkesztései) 2015. január 26., 17:56-kor történt szerkesztése után volt.
bóbiskol (ige)
Felszínesen alszik. Ülve vagy állva szundikál, rendszerint úgy, hogy a feje közben le-lebukik vagy ide-oda inog.
Az utas a vonat zakatolására bóbiskolt egy ideig. A hivatalnok nem aludta ki magát, így az íróasztalánál bóbiskolt, amikor nem volt nála ügyfél.
Eredet [bóbiskol < középmagyar: bóbáz (bólogat) + -kol (igeképző)]
Lezárva 7K: 2011. április 14., 17:45
