Bizalmatlan szó jelentése
bizalmatlan (melléknév)
1. Másra nem hagyatkozó (személy), aki a természeténél fogva vagy tapasztalatai alapján elutasító. Saját dolgait, ügyeit, tulajdonát, bármilyen vele kapcsolatos dolgot magának tartja meg, másnak nem engedi át. Ezt azért teszi, mert folyamatosan ott él benne a gyanú, hogy a másiktól gondot, bajt vagy más káros hatást kap.
A bizalmatlan öregember nem engedett be senkit a lakásába. A bizalmatlan lány az anyjára hallgat a fiúkkal kapcsolatban.
2. Másra nem hagyatkozó személyre jellemző (magatartás, kifejezés, hozzáállás).
Az anyja tanácsát megfogadó lány bizalmatlan tekintettel méregette a fiút. A bizalmatlan légkör megmérgezte a találkozásukat, de pont ezt akarta elérni a lány anyja.
Eredet [bizalmatlan < bizal(o)m + -atlan (melléknévképző)]
