Bimbó szó jelentése
bimbó (főnév)
1. Még ki nem nyílt virág; fejlődő virágrügy. Gömbölyű vagy megnyúlt kezdetleges hajtás, amelyből virág lesz.
Áprilisban már megduzzadnak a fákon a bimbók. A kiültetett tavaszi virágok bimbói kipattantak. A tulipán még bimbóban van.
2. Átvitt értelemben: Sokat ígérő kezdet, biztató lehetőség.
Minden gyerek jövője a sikeres élet bimbóját hordja magában. A pár szerelmének bimbója az eltelt hetek alatt egyre jobban kiteljesedett.
3. Átvitt értelemben: Mellcsúcs. Emberi vagy állati mellen kis kidudorodás, amelynek csúcsán nőknél, illetve nőstény állatoknál a tejmirigy kivezető csatornája van.
A csecsemő bekapta a bimbót és szopni kezdett. A vékony ruha szövetén átlátszottak a bimbók.
4. Tájszó: Hajtás-kezdemény; fa és bokor hajtásán a levelek tövében fejlődő egy vagy több rügy, amelyből a következő évben hajtás, levél vagy virág fejlődik.
A gazda a szőlővesszőkön a bimbókat vizsgálja. A gyümölcsfa bimbói megduzzadnak tavasszal.
Eredet [bimbó < ómagyar: bimbó < ősmagyar: pimpó (bimbó) < dravida: pimpina bú (duzzadt rügy) < vimmu (duzzad)]
