Lengyel szó jelentése
lengyel (főnév)
1. Szláv nép; szláv emberek, akik Magyarországtól északra, főleg Lengyelország területén élnek (a Balti-tengertől délre és a Kárpátoktól északra).
A lengyelek és a magyarok évszázadok óta jó barátságban vannak egymással. A lengyelek jellemzően katolikus vallású emberek, ellentétben a tőlük keletre élő más szláv népekkel.
2. Szláv ember, főleg férfi, aki a Balti-tengertől délre és a Kárpátoktól északra, a mai Lengyelország területén él, vagy innen származik.
A magyar történelemben van olyan király, aki lengyel volt. A szabadságharcunk egyik híres tábornoka, Bem apó is lengyel, aki főleg Erdélyben harcolt.
3. Szláv nyelv, amit ezek (1) az emberek beszélnek.
A lengyelt 50 millióan beszélik. A lengyel a szláv nyelvek nyugati csoportjába tartozik.
Eredet [lengyel < ómagyar: lendiel (lengyel) < lengyel: Lendia, Lędzia (Lengyelország, „Lech-ia, Lech lengyel uralkodó földje”) < tót: Lędzianie, ejtsd: Legyaniny (lengyel, „mezei”) < gót: lendhya (mező, ugar) < land, lond (föld)]
