Környezet szó jelentése
környezet (főnév)
1. Tárgyak, jelenségek, dolgok összessége, amelyek egy személyt, helyet, dolgot körülvesznek; amelyek egy személynek, helynek, dolognak a közvetlen közelében vannak. Ennek nagysága, kiterjedése az alapul vett tárgy, hely, dolog nagyságával mérhető össze.
A kilátó festői környezetben áll. A város környezetéhez hozzátartozik a közelben magasodó hegy. Egy ország környezetéhez a szomszédos államok tartoznak hozzá. A fotel környezetében áll egy lámpa.
2. Személyek összessége, akik egy másik személyt, helyet körülvesznek, egy személy közelében vannak, akikkel egy személy gyakran érintkezik, együtt él.
Az elnök környezetébe beletartoznak a közvetlen munkatársai, tanácsadói. Régen a királyi udvar jelentette az uralkodó környezetét. A királynő udvarhölgyei jelentették az ő környezetét.
3. Átvitt értelemben, filozófiai, tudományos: Külső tényezők összessége, amelyek egy rendszerre hatnak. Azok a rendszeren kívüli elemek, körülmények, amelyek hatással vannak egy rendszer állapotára, működésére.
Az emberiség környezetébe beletartozik az egész bolygó felszíne és a légköre is. A környezet védelme így az egész emberi civilizáció közös feladata. Az emberiség jövőjét nagyon meghatározza az, hogy miként bánik ezzel a környezettel.
Eredet [környezet < környez + -et (főnévképző)]
