Körülmény szó jelentése
körülmény (főnév)
1. Rá ható tény, jelenség, amely egy állapotot, eseményt kísér, vele együtt jár, azt nyomon követi; bonyolultabb kapcsolatú, összefüggésű dolgokra ható egyik erő, jelenség, tény.
A kajak-kenu versenyen mért időeredményeket befolyásolja az a körülmény, hogy honnan fúj és milyen erős a szél. Az embernek nem kell magát alárendelnie a körülmények alakulásának. A kedvező körülmények gyorsíthatják a sikert, de a rossz körülményekkel nem magyarázható a kudarc.
2. Tényezők összessége; mindenféle (például: gazdasági, politikai, társadalmi) viszonyok, feltételek, összefüggések egésze, amik egy személy, közösség állapotát, helyzetét, sorsát meghatározzák. (Általában többes számban használjuk.)
A gazdasági folyamatokban még nem érződnek biztató körülmények. Az ember sorsára hatnak korának körülményei.
3. Jogi: Megítélésre, ítéletre ható tény; egy törvénysértéssel, vétséggel vagy bűntettel kapcsolatos további esemény, kísérő jelleg, mozzanat, felderített szándék, amely kihat a tett bírói minősítésére.
A vádlott ügyvédje mentő körülményre hivatkozik a tárgyaláson. A bíró az ítélethozatalkor az enyhítő és súlyosbító körülményeket egyaránt figyelembe veszi.
Eredet [körülmény < körül + -mény (főnévképző)]
