Kotor szó jelentése
kotor (ige)
1. Mélyről kapar; egy hely mélyét vagy mélyebben levő felszínét egy testrésszel, alkalmas eszközzel, alkatrésszel többször végighúzza azért, hogy ott tárgyakat, dolgokat összeszedjen, onnan anyagot eltávolítson, kiemeljen.
A gyerek a homokvár belsejében lapáttal kotor, és kiszedi az ásott alagútból a homokot. A kotróhajó a folyó medrében kotor.
2. Egy dolgot elkészít, miközben egy mélyebb helyen levő anyagot eltávolít, onnan kiemel.
A kotróhajó hajóutat kotor a meder mélyítésével. A kutya gödröt kotor magának.
3. Kikaparva eltávolít, megtisztít egy helyet; fölösleges, használhatatlan vagy idegen anyagot egy helyről kikaparva eltávolít, illetve egy másik helyre vagy edénybe, tárolóba belekapar.
Az asszony a kályhából a hamut kotorja. A kéményseprő a kéményből a kormot kotorja.
4. Tájszó: Testrészt dörzsöl; bőrt, szőrt, hajas fejbőrt körömmel, ujjal vagy egy eszközzel horzsol, dörzsöl.
A csalánba lépett férfi a viszkető lábszárát kotorja. – Ne kotord a kiütéseid! – szól rá az anya a bárányhimlős gyerekre.
Eredet [kotor < ómagyar: kotor < ősmagyar: kotor (kitúr, kapar) < dravida: kottari (földet ás, feltúr) < kudei (ás)]
