Káricál szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Operátor (vitalap | szerkesztései) 2015. január 18., 09:52-kor történt szerkesztése után volt. (Szöveg cseréje – „--Pali” → „Lezárva:”)
káricál (ige)
1. Népies: Madár, tyúk hangot ad ki; madár hosszan, vontatottan, vékony, rekedtes hangot ad ki.
A gazdasszony láttán a tyúkok káricálnak. A baromfiudvarban a tyúkok békésen káricálnak, kapirgálnak. A vadász felkapja a fejét, mert meghallja, hogy a közelben egy fácán káricál.
2. Átvitt értelemben, népies: Sokat fecseg egy ember, rendszerint nő, gyerek; sokat locsog, haszontalanságokat beszél; karattyol.
– Ne káricálj már annyit! – szól rá az asszonyra a férje. Az asszony azonban elengedi a füle mellett a kérést, és tovább káricál.
Eredet [káricál < kár (hangutánzó) + -icál (főnévképző)]
Lezárva 7K: 2012. március 21., 14:27
