Koriander szó jelentése
koriander (főnév)
1. Növénytan: Fűszernövény; az ernyősvirágzatúak rendjébe, a zellerfélék családjába tartozó, lilásfehér virágú, termesztett, Dél-Európából származó, illatos, egyéves növény (Coriandrum sativum).
A koriander levele könnyen összetéveszthető a petrezselyemmel, de íze jellegzetesen aromás. A koriander magyar népies nevei: beléndfű, cigánypetrezselyem, kínai petrezselyem, koriandrom, koriandromfa, pakilintsfű, temondádfű, zergefű.
2. Konyha, népi orvoslás: Fűszer és gyógyhatású mag; ennek (1) a növénynek fűszerként és orvosságként használt, kellemes szagú illóolajat, C-vitamint és más hatóanyagokat tartalmazó barnás-sárga, kemény, 3–5 milliméteres magja.
A koriander húsételek, pácok, káposzta ételek, szószok, likőrök készítésénél, uborka, paprika eltevésénél használt fűszer. A koriandernek felfúvódást szüntető, szélhajtó, emésztést javító hatása van.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
