Koefficiens szó jelentése
koefficiens (főnév)
1. Matematika: Együttható; egy kifejezésben vagy egy sorban, sorozatban levő szorzótényező. A koefficiens egy betűvel jelölt mennyiség szorzója, amely rendszerint szorzásjel nélkül áll a mennyiség előtt.
A „2ab” kifejezésben a koefficiens a 2. A koefficiens lehet negatív szám és törtszám is.
2. Fizika: Állandó szám, amely egy anyag bizonyos tulajdonságára és bizonyos feltételek esetén létrejövő fizikai változásának mértékére utal.
A mérnök tervezéskor számításba veszi a felhasznált anyagok hőtágulási koefficienseit. A túlságosan eltérő koefficiensű anyagok együttes használata hibaforrás lehet.
Eredet [koefficiens] < francia: coefficient (együttható) < latin: coefficiens (együttható) < com- (együtt) + efficiens (ható) < efficio (okoz, megtesz) < facio (tesz)]
