Krónika szó jelentése
krónika (főnév)
1. Irodalmi, történelmi: A középkori történeti feljegyzés; rendszerint latin nyelvű hosszabb költemény vagy elbeszélés, amely időrendben mondja el az uralkodók tetteit és más eseményeket; ennek irodalmi műfaja.
A király udvarában szolgáló íróember krónikát ír a király dicső tetteiről. A krónikák megőrizték annak a kornak a szellemét, amikor írták őket.
2. Átvitt értelemben: Naplószerű írás; egy időszak eseményeit, egy közösség élményeit naplószerűen vagy ötletes érdekességgel összefoglaló írásmű vagy cikk.
A önéletrajzba az író életének krónikája kerül. A színházi krónikában megjelennek a bemutatókról szóló híradások.
3. Átvitt értelemben: Írásbeli vagy szóbeli hagyomány, amely egy (kisebb-nagyobb) közösség emlékezetében megmaradt események, történések, élmények, tapasztalatok összessége.
A városi krónika szerint a mostani árvíz volt a legnagyobb. A helyi krónika még nem tud ilyen melegről, mint az idén volt.
Eredet [krónika < latin: chronica (krónika) < görög: khronikosz (idő szerinti) < kronosz (idő)]
