Optika szó jelentése
optika (főnév)
1. Fizika: A látható fényt tanulmányozó tudományág a fizikán belül, amely a fény természetét, használatának módjait kutatja.
Az optika a fénytörés jelenségének felfedezése után indult nagy fejlődésnek. Az optika a modern fizikán belül már a rádióhullámokat is kutatja.
2. Fényképészet: Fénytörő lencse vagy lencserendszer egy fényképezőgépben, távcsőben.
A fényképzőgépnek cserélhető az optikája. A fényképész optikát cserél a gépén, amikor távolban levő épületet fényképez le.
3. Átvitt értelemben: Sajátos lelki hozzáállás, amely egy személyre vagy közösségre jellemző; olyan szemlélet, amely alapján önmagát, más személyeket, ügyeket, eseményeket, jelenségeket, a világ és az élet dolgait kiértékelik, szemlélik, illetve vélekednek róla; nézőpont, látásmód, szemléletmód.
A rendező a darabbal kapcsolatos optikája alapján viszi színpadra a drámát. Nagy probléma lehet abban a családban, ahol a szülőknek egymásétól különböző a nevelési optikája.
4. Műszaki: Szemüveget, fénytörő lencséket előállító üzem, illetve kereskedelmi vállalkozás, valamint ennek helyisége, ahol az eszközök gyártása, vagy az elkészült lencsék, szemüvegek értékesítése folyik.
A lencsecsiszoló szakember egy optikában dolgozik. Az utcasarkon megnyílt egy optika, ahol különleges szemüvegeket is lehet kapni.
Eredet [optika < latin: optica (optika) < görög: optikosz (látási) < opto (néz)]
